A Szombathelyi Egyházmegye katakétáinak továbbképzéséről

2019. november 23-án, szombaton, a Martineum Felnőttképző Akadémián volt a Szombathelyi Egyházmegye katekétáinak továbbképzése. Az Esztergom-Budapesti Egyházmegye két katekétája, Surinás Klára és Holcz Ágnes jöttek el hozzánk, hogy Franz Kett egységes-értelemorientált pedagógiája alapján készült foglalkozásokkal gazdagítsanak minket.

Együttlétünket Szentlélek hívó imával kezdtük, majd a módszer kialakulásának történetéről és lényegéről hallottunk.

Ezt követően ismerkedéssel folytatódott a program, ami után két kisebb csoportban Isten szívében címmel élhettünk át és vehettünk rész aktív tagként egy foglalkozáson.

A közösen elköltött ebéd után meghallgathattuk a téma-felépítés három lépését, ami az órák tervezésében segíti a katekétákat. Ezután ismét két csoportban folytatódott a munka. Klára az Advent, míg Ágnes az Oltáriszentség című foglalkozáson gazdagított minket tovább. Kis szünet után, újból mindannyian együtt, ima-litánia foglalkozással és a nap kiértékelésével zártuk le együttlétünket.

A módszer alkalmazásával kapcsolatban felmerült kérdések arra engednek következtetni, hogy megmozgatta a jelenlévőket a továbbképzés anyaga.

                                                                                     Németh Erika SSS

„Az Úristen készít benneteket!” – átvették az oklevelüket a Szombathelyi Egyházmegye mentorai

Huszonhárman vették át oklevelüket Szombathelyen a Jézus Szíve (Zárda) – templomban megtartott szentmisén.

2019. március 10-én az oklevelek átadásához érkezett a Szombathelyi Egyházmegyében két éve zajló hitoktatók lelki, szakmai és módszertani továbbképzését és fejlődését segítő Mentorprogram.

A mentorok óralátogatása, valamint a velük történő szakmai kommunikáció segíthet a nehézségek megoldásában, új módszerek bevezetésében a hittanórán. Így a diákok jobban megérthetik a tananyagot, mélyebb tudásra tehetnek szert.

2017-ben még Dr. Németh Norbert atya vezetésével indult el a Mentorprogram a Szombathelyi Egyházmegyében, mondta a martinus.hu-nak adott interjújában Dr. Martos Levente Balázs a Brenner János Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központjának vezetője, a mentorprogram szakmai irányítója. Magyarországon pl. a Szeged-Csanádi és az Esztergomi-Budapesti Főegyházmegyékben működik hasonló képzés, aminek célja, hogy segítse a hitoktatókat. Részben módszertani, részben személyes segítségnyújtásról van szó. A cél a hatékonyabb hitoktatás.

Balázs atya köszöntőjében tovább méltatta Dr. Németh Norbert atya áldozatos szakmai munkáját, amivel a mentorprogramot életre hívta egyházmegyénkben.

Külön megköszönte a program háttérmunkásainak Rátkainé Pálfi Zita, Lénárd Ágota és Gaspari Gábor segítő munkájukat.

Balázs atya köszöntőjében kiemelten szólt a Renovabis segítéséről majd összefoglalójában aláhúzta: Dr. Veres András korábbi megyéspüspök elhatározta, Császár István korábbi egyházmegyei kormányzó jónak látta és megerősítette, Dr. Székely János püspök úr pedig beteljesítette a mentorképzés megvalósulását.

A szentmise főcelebránsa Dr. Székley János megyéspüspök volt. Koncelebráltak: Dr. Martos Levente Balázs atya, Császár István helynök atya és Dr. Kürnyek Róbert pasztorális helynök atya.

Székely János megyéspüspök szentbeszédében arra biztatta a mentorokat, hogy segítsék a fiatalokat a nagy kísértések ellenére is kiteljesedni. Az Úristen készít benneteket – fogalmazott a főpásztor utalva a teológiai tanulás folyamatosságára. Egy hitoktató élni, szárnyalni, szeretni tanít. Segít, hogy a gyerekek kinyissák lelküket a Teremtő felé, befogadják az Ő erejét, szépségét, megtanuljanak szeretni. A hitoktatók feladata, hogy erős oszlopokat rakjanak le a gyermekek életében. Ezek segítenek a gyerekeknek megérteni, hogy az élet értelmét keresni kell; megtanítanak az Istenbe vetett szilárd hitre; a szívekbe vésik, hogy Jézus nem csak egy nagy ember, egy bölcs volt, hanem valóban Isten fia; elmagyarázzák, hogy szentségeink hatékonyak; felhívják a figyelmet, hogy az erkölcs és a törvények jók; és szilárdan hirdetik, hogy van örök élet, van beteljesedés.

A szentmise záróáldása előtt H. Pezenhófer Brigitta mentor mondott köszönetet a szakmai továbbképzésért. MOMELE – emlékeztette a jelenlévőket Dr. Németh Norbert atya mentorképzéses jelmondatára. Vagyis MOtiválni – MEgtartani – LElkesíteni a hitoktatókat munkájukban! Majd kis figyelmességgel köszönték meg a képzés munkatársainak a munkájukat.

A mentorprogram szupervíziós szakasza 2019-ben folytatódik tovább. A mentorok folyamatosan kapcsolódnak be az egyházmegye munkájába. A Barnabás hitoktatói előmeneteli programban pedig már az egyházmegye többi hitoktatójával közösen vesznek részt a szakmai, lelki és közösségi programokon.

A Mentorprogram a Renovabis támogatásával valósult meg.

martinus.hu; Gaspari Gábor projektmenedzser; Fotó: martinus.hu, Soproni Mónika


A szupervíziós konzultációk folytatódnak

Mentorprogramunk 2018 őszén új elemmel vette kezdetét: október 26-án délután a 3. csoport tagjai is elkezdték a szupervíziós munkát Éger Csaba pszichológussal.

Nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy újra találkozhattunk és egy kis rövid, kötetlen beszélgetés után nyitott szívvel és őszinte érdeklődéssel belevetettük magunkat a munkába.

Hallottunk a szupervízió lényegéről, megfogalmaztuk a célját: pontosabban, tudatosabban és gyümölcsözőbben tudjunk dolgozni mentorként. Közben játszottunk, képzeletbeli szimbólumokkal kifejeztük az érzéseinket, gondolatainkat, aggodalmainkat, jártunk egy gyönyörű kertben, mentoráltjainkról beszélgettünk, lelkileg ráhangolódtunk erre a “segítő” munkára.

Gyorsan elrepült az idő, még maradt kibontatlan téma a tarsolyban.         Hazafelé még egyszer átgondoltam a történteket: adtam az időmet, a figyelmemet, a személyiségemet és kaptam a megerősítést arra, hogy egy egész tanévben figyeljek egy munkatársamra, segítsem, támogassam, hogy érezze Isten szeretetét általam a munkájában!

Ezt szeretném megvalósítani ebben a 2018/2019-es tanévben!

 

Tompa Viola, mentorjelölt

 

A szupervízió, „a segítség felülről” — október 19-ei alkalom

Mentorprogramunk 2018. őszén egy kicsit más formában folytatódott, mint amit eddig megszokhattunk. Az eddigi nagy csoportunk három talán véletlenszerűen generált kisebb csoportban folytatja a gyakorlati munkát.

Jó ideje foglalkoztatott minket két fontos kérdés: hogyan fog majd a való életben működni a mentori tevékenységünk, és pontosan mit is jelent a szupervízió? Kicsiny csoportunk október 19-én a Győri Hittudományi Főiskola Képzési Központjának megújult épületében találkozott első alkalommal Éger Csaba pszichológus vezetésével. Mindjárt az elején pontosan kirajzolódott számunkra, hogy a szupervízió egy adott helyzetben rálátást segít szerezni a saját működésünkre, felülről „nézzük” magunkat, egy fajta önreflexió. Megbeszéltük az első mentorált kiválasztásának problémáit, nehézségeit, majd különféle esetmegbeszélő technikák segítségével egy konkrét saját esetet dolgoztunk fel.

 Szabó József, hittanár- mentorjelölt

Mentorprogramunk a szupervíziós szakaszba lépett

Az Egyházmegyei Mentorprogramunk gyakorlati féléve kezdődött meg 2018 őszén. A mentorjelöltek számára a programban a mentorálási munka tapasztalatairól havonként szervezett kis csoportos konzultációkat is tartunk. Az első mentorjelölt kiscsoport találkozójára 2018 október 12-én került sor Szombathelyen a felújított Győri Hittudományi Főiskola képzési központjában.

Pezenhófer Brigitta mentorjelölt az első konzultációról kifejtette: Első ízben találkoztunk Éger Csaba pszichológussal a Szombathelyi Egyházmegye mentorképzésének szupervíziós részében. Mint a mentorképzés résztvevői ettől a félévtől kis csoportokban havonta kapunk alkalmat arra, hogy szakértő vezetés mellett értékeljük saját munkánkat illetve beszámoljunk arról, milyen akadályokba ütköztünk, ütközünk a mentorálás folyamatában. A szupervízió lényege, hogy mindig jusson idő a folyamatos reflexióra. Már az első csoportos megbeszélés is bebizonyította számunkra, hogy van létjogosultsága ennek a programnak és szükség van rá a hitoktatás keretein belül is.

Titkok, élmények és padlóképek a hittanórán

Szeptember 27-én a Kett-módszerről szóló továbbképzésen vettünk részt Szombathelyen a Győri Hittudományi Főiskola megújult épületében. Sokan elcsodálkoztunk, amikor a továbbképzésünk vezetője helyett újabb és újabb, mindenféle kacattal (később kiderült, hogy igazi kincsekkel) megrakott, hatalmas dobozok érkeztek a terembe. Végül belépett az oktató is. Sipos Edit Pécsről érkezett. Szerinte leginkább úgy tudjuk megérteni és elsajátítani a kitalálójáról, Franz Kettről nevezett módszert, ha mi magunk is átéljük azt.

Az életről tanultunk. Először táncoltunk, hiszen az élet olyan, mint a tánc: együtt lehetünk, mosolyoghatunk, jól érezhetjük magunkat, elszakadhatunk egymástól, elvéthetünk lépéseket, elindulunk valahonnan, s vissza is térhetünk. Megtanultunk megérkezni és jelen lenni, finoman használni kezünket, megfigyelni, rácsodálkozni. A módszer segítségével együtt fedeztünk fel és tapasztaltunk meg titkokat a hitünkből. A dobozokban meglapuló kincsekből felépítettük Tours városát, s felidéztük a Szent Mártonról tanultakat. A második foglalkozáson a padlóképen elénk tárult a betlehemi táj a csillagos éggel és a barlangistállóval, s mi hordozhattuk tenyerünkön a gyermek Jézust, hogy nyugvóra helyezzük édesanyja karján. A közös alkotás végét énekkel és hálaadó imádsággal zártuk.

Ebben a foglalkozásban mindenkinek helye van, nincs rossz ötlet, rossz hozzászólás. A kíváncsiság, a rácsodálkozás, a felfedezés, az együtt alkotás élményével tanultunk. Az elkészült padlóképek, s a foglalkozások üzenete lelkileg mélyen megérintett minket is, felnőtteket. Amit láttunk, hallottunk, tapintottunk, „elmentettük” a fejünkbe és a szívünkbe, megőrizzük emlékezetünkben. Lehetőségeinkhez mérten – a hittanórán vagy azon kívül – tanítványainkat is szeretnénk megajándékozni ilyen életre szóló, lelki élményekkel.

A Mentorprogram hallgatói Szegeden gyűjtöttek tapasztalatot

A Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központban folyó Mentor Program hallgatóiként június 7-9 között Szegeden jártunk.

Csütörtökön délután megismerkedtünk a Szeged-Csanád Egyházmegye Kateketikai Irodájának feladataival, és bepillantást nyertünk munkájukban. A Gál Ferenc Főiskola rektora, DR Kozma Gábor úr köszöntötte csoportunkat, majd az iroda munkatársai bemutatták munkájukat, amivel segítik a katekéták szolgálatát, építik a közösséget.

Pénteken részt vettünk a  Mentor-Katekéta Konferencián, ami  harmadik alkalommal került megrendezésre Szegeden. A megnyitás és köszöntők után négy előadást hallgattunk meg ebédig.

Dr. Miguel Lopez Varela spanyol atya, santiagoi plébános: A kilépő katekézis, a kifelé nyitó katekéta címmel tartott előadást.

Bárány Béla atya a plébános és a plébánia támogató szerepéről beszélt a katekétákák szolgálata kapcsán.

Az Eucharisztia mint a katekéta erőforrása címmel Dr. Versegi Beáta Mária CB nővért hallgattuk.

Béri László Renátó kármelita szerzetes a szemlélődésről, mint erőforrásról beszélt.

Az előadások gyakorlatias szemlélettel mutatták be témájukat, így sok inspirációt kaptunk a mi szolgálatunkhoz is a hallottakból.

Ebéd után, amit a Katedrális Étteremben fogyasztottunk el négy helyen műhelymunkában vettünk részt.

Béri László Renátó kármelita szerzetes: A szemlélődés, mint forrás a lelkipásztor segítő munkájában.

Dr. Versegi Beáta Mária Cb nővér : Nők az Eucsarisztia körül.

Keszeli Ilona és Bezzegh Kelemen ferences atya mentálhígénés szakemberek: Harmónia vagy mókuskerék, avagy honnan jön az erő(m).

Tajti Péter: A segítő határai címmel tartottak műhelymunkát.

A Dr. Németh Norbert atyaeste szentmisét mutatott be a szegedi dómban, ahol hálát adtunk a kapott ismeretekért, és tapasztalatokért, és kértük Isten áldását, hogy a kapott inspirációkat gyümölcsöztetni tudjuk szolgálatunkban.

Szombaton érkeztünk haza elkötelezettségünkben erősödve, új meglátásokban, ismeretekben gazdagodva, melyekkel reményeink szerint másokat, a ránk bízottakat is gazdagítani tudjuk.

Németh Erika szociális testvér, hittanár

 

Eszközök, módszerek, túlcsorduló szív — Mentorprogram, 2018. április 19-20-21-ei konzultáció

Április 19-20-21-én a mentorképzés keretén belül egy  30 órás akkreditált pedagógus továbbképzésen vettünk részt az ELTE Savaria Egyetemi Központban. A képzés címe: Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel, sajátos nevelési igénnyel küzdő, és hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás módszertana.

Hitoktatói, pedagógusi szolgálatunk során egyre gyakrabban találkozunk különleges bánásmódot igénylő tanulókkal. Milyen probléma, ok állhat magatartási, tanulási nehézségük hátterében? Ennek ismerete, megértése segítség lehet az elfogadásban és annak felismerésében, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel, bánásmóddal tudunk segítségükre lenni. Néhány –pedagógiai szakszolgálat vagy megyei szakértői bizottság által kiállított- szakértői vélemény közös áttekintésével gyakoroltuk azok értelmezését, ill. annak alapján egy fejlesztési terv elkészítését. Az egyes területek fejlesztésére módszertani ötleteket, eszközjavaslatokat is kaptunk Bíró Zoltántól, a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Körmendi Tagintézményének igazgatójától, aki ennek a tanfolyamnak kidolgozója.

Világos számunkra, hogy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség hátterében gyakran a család válsága, a sérült családmodellek, családi trauma, helytelen nevelési attitűd áll. Ezért a csütörtök esti közös szentmisénket a magyar családokért, mindnyájunk családjáért mutatta be Óra Krisztián atya, bízva a kegyelem gyógyító erejében.

Péntek este a szentmisét Székely János püspök úrral ünnepeltük, majd hitoktatói tapasztalatainkról, vágyainkról beszélgettünk. Püspök atya az Úr Jézust mint magvetőt állította elénk, aki az útfélre, kemény földbe, tövisek közé hullott búzaszemek sorsát látva nem esett kétségbe, Maga lett értünk földbe hullott búzaszemmé, megtört kenyérré. Mindnyájunkat ennek követésére buzdított a hitoktatói, mentori szolgálatban. Mielőtt megszólalnák, hogy Jézusról tanítsunk, olyanná kell válnunk, mint Ő. Erre rezonál gyermek és felnőtt lelke.

További példaként Szent Pál életútját mutatta be Püspök Úr, hiszen mögötte szintén ott álltak segítőként, „mentorként” István diakónus, Ananiás, Barnabás, akik képesek voltak felismerni benne a kegyelmet és bátorítani őt. Számunkra is fontos a mentorált testvérrel való kapcsolatban a meghallgatás, s ebben a meghallgatásban észrevenni, visszajelezni az ő értékeit, kincseit.

Ezen a képzésen szó esett segítő eszközökről, módszerekről, és arról, hogy mégsem elsősorban ezen múlik a tanúságtételünk, hanem az Istennel teli, túlcsorduló szíven.

(Teréz nővér, mentorjelölt)

Lépjünk szövetségre! — Mentorprogram, 2018. február 16-17-ei konzultáció

Február harmadik hétvégéjén folytatódott a Szombathelyi Egyházmegye mentorképző programja. A péntek este ezúttal is közös szentmisével indult. A szentmisén Norbert atya a jézusi lelkületű böjtölésben rejlő nagy lehetőségekről, és a helytelen böjt buktatóiról is tanított minket. A lelki táplálékot követően közösen vacsoráztunk, majd kezdetét vette a képzés.

A novemberi alkalommal már megismert házaspár, Kató Csaba és felesége Kató-Bellavics Ágota érkeztek hozzánk, hogy az akkor elkezdett közös munkát folytassuk. Ezúttal a múltkor megismert kommunikációs stratégiák segítségével, az ember mindennapi életében rejtett módon jelen lévő kommunikációs mintázatokkal, vagyis az emberi játszmákkal foglalkoztunk. Ennek a hétvégének sem a puszta elméleti ismeretek átadása volt a célja. Az emberi játszmák menetének megismerését követően egyéni életünkben megtapasztalt korábbi eseményekben igyekeztünk a játszmákat leleplezni, elemezni, valamint az elkerülés lehetőségét is vizsgálni. Belehelyezkedtünk a drámaháromszög mindegyik szerepébe, így elképzeltük milyen a megmentő, az üldöző és az áldozat szerep, amelyet érdemes a magunk és a másik viselkedésében is észrevenni és annak megfelelően továbblépni a kommunikációban.

Szó esett továbbá arról is, hogy mindez milyen módon lehet jelen egy mentor-mentorált kapcsolatban. Miként válhat egy felismert játszma akadályozó tényezőből a személyiségünket fejlesztő és a kapcsolatot építő tényezővé. A játszmák és a félreértések megelőzésének egyik leghatékonyabb módjával a szövetségkötéssel is foglalkoztunk. A szövetségkötés a közös munkát megelőző kérések, igények, szabályok, keretek és célok tisztázása, amely nemcsak a mentori szolgálatban, hanem a hitoktatói munkánk során vagy akár munkatársainkkal való együttműködésben is nagyon hasznos lehet.

Az együtt töltött másfél nap végén visszatekintve hálát adhattunk a Jóistennek a jóhangulatban zajló képzésért, amely a közösségi életünket és kollegiális kapcsolatainkat is mélyítette és közben pedig leendő szolgálatunkhoz is elengedhetetlen tudással gazdagított bennünket.

(Marx Nóra, mentorjelölt)