A szupervízió, „a segítség felülről” — október 19-ei alkalom

Mentorprogramunk 2018. őszén egy kicsit más formában folytatódott, mint amit eddig megszokhattunk. Az eddigi nagy csoportunk három talán véletlenszerűen generált kisebb csoportban folytatja a gyakorlati munkát.

Jó ideje foglalkoztatott minket két fontos kérdés: hogyan fog majd a való életben működni a mentori tevékenységünk, és pontosan mit is jelent a szupervízió? Kicsiny csoportunk október 19-én a Győri Hittudományi Főiskola Képzési Központjának megújult épületében találkozott első alkalommal Éger Csaba pszichológus vezetésével. Mindjárt az elején pontosan kirajzolódott számunkra, hogy a szupervízió egy adott helyzetben rálátást segít szerezni a saját működésünkre, felülről „nézzük” magunkat, egy fajta önreflexió. Megbeszéltük az első mentorált kiválasztásának problémáit, nehézségeit, majd különféle esetmegbeszélő technikák segítségével egy konkrét saját esetet dolgoztunk fel.

 Szabó József, hittanár- mentorjelölt

Mentorprogramunk a szupervíziós szakaszba lépett

Az Egyházmegyei Mentorprogramunk gyakorlati féléve kezdődött meg 2018 őszén. A mentorjelöltek számára a programban a mentorálási munka tapasztalatairól havonként szervezett kis csoportos konzultációkat is tartunk. Az első mentorjelölt kiscsoport találkozójára 2018 október 12-én került sor Szombathelyen a felújított Győri Hittudományi Főiskola képzési központjában.

Pezenhófer Brigitta mentorjelölt az első konzultációról kifejtette: Első ízben találkoztunk Éger Csaba pszichológussal a Szombathelyi Egyházmegye mentorképzésének szupervíziós részében. Mint a mentorképzés résztvevői ettől a félévtől kis csoportokban havonta kapunk alkalmat arra, hogy szakértő vezetés mellett értékeljük saját munkánkat illetve beszámoljunk arról, milyen akadályokba ütköztünk, ütközünk a mentorálás folyamatában. A szupervízió lényege, hogy mindig jusson idő a folyamatos reflexióra. Már az első csoportos megbeszélés is bebizonyította számunkra, hogy van létjogosultsága ennek a programnak és szükség van rá a hitoktatás keretein belül is.

Titkok, élmények és padlóképek a hittanórán

Szeptember 27-én a Kett-módszerről szóló továbbképzésen vettünk részt Szombathelyen a Győri Hittudományi Főiskola megújult épületében. Sokan elcsodálkoztunk, amikor a továbbképzésünk vezetője helyett újabb és újabb, mindenféle kacattal (később kiderült, hogy igazi kincsekkel) megrakott, hatalmas dobozok érkeztek a terembe. Végül belépett az oktató is. Sipos Edit Pécsről érkezett. Szerinte leginkább úgy tudjuk megérteni és elsajátítani a kitalálójáról, Franz Kettről nevezett módszert, ha mi magunk is átéljük azt.

Az életről tanultunk. Először táncoltunk, hiszen az élet olyan, mint a tánc: együtt lehetünk, mosolyoghatunk, jól érezhetjük magunkat, elszakadhatunk egymástól, elvéthetünk lépéseket, elindulunk valahonnan, s vissza is térhetünk. Megtanultunk megérkezni és jelen lenni, finoman használni kezünket, megfigyelni, rácsodálkozni. A módszer segítségével együtt fedeztünk fel és tapasztaltunk meg titkokat a hitünkből. A dobozokban meglapuló kincsekből felépítettük Tours városát, s felidéztük a Szent Mártonról tanultakat. A második foglalkozáson a padlóképen elénk tárult a betlehemi táj a csillagos éggel és a barlangistállóval, s mi hordozhattuk tenyerünkön a gyermek Jézust, hogy nyugvóra helyezzük édesanyja karján. A közös alkotás végét énekkel és hálaadó imádsággal zártuk.

Ebben a foglalkozásban mindenkinek helye van, nincs rossz ötlet, rossz hozzászólás. A kíváncsiság, a rácsodálkozás, a felfedezés, az együtt alkotás élményével tanultunk. Az elkészült padlóképek, s a foglalkozások üzenete lelkileg mélyen megérintett minket is, felnőtteket. Amit láttunk, hallottunk, tapintottunk, „elmentettük” a fejünkbe és a szívünkbe, megőrizzük emlékezetünkben. Lehetőségeinkhez mérten – a hittanórán vagy azon kívül – tanítványainkat is szeretnénk megajándékozni ilyen életre szóló, lelki élményekkel.